Az egész modern világszemlélet alapja az az illúzió, hogy az úgynevezett természettörvények a természeti jelenségek magyarázatai. Úgy állnak meg a természettörvényeknél, mint valami érinthetetlennél, mint ahogyan a régiek álltak meg az Istennél és a sorsnál. És mind a modernek, mind a régieknek igazuk is van, meg nem is. A régiek annyiban mégis világosabban láttak, hogy elismertek egy világos határt, míg az új rendszerek esetében szükségszerűen tűnik úgy, mintha minden meg lenne magyarázva.

(Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés, 6371-6372. pontok.)