Az egész modern világszemlélet alapja az az illúzió, hogy
az úgynevezett természettörvények a természeti jelenségek magyarázatai. Úgy
állnak meg a természettörvényeknél, mint valami érinthetetlennél, mint ahogyan
a régiek álltak meg az Istennél és a sorsnál. És mind a modernek, mind a
régieknek igazuk is van, meg nem is. A régiek annyiban mégis világosabban
láttak, hogy elismertek egy világos határt, míg az új rendszerek esetében
szükségszerűen tűnik úgy, mintha minden meg lenne magyarázva.
(Wittgenstein: Logikai-filozófiai
értekezés, 6371-6372. pontok.)